Ma hosszan egy kisebb amerikai csapattal gyalogok, sokmindent megbeszélünk, többek közt a a tölgymakk és a disznók összefüggését. Greg, a Wall Streeten dolgozott ügynökként, amikor még volt, az ikertornyokban, most értette meg, mondja, hogy miért van az udvarán annyi tölgy. Mert a háza helyén korábban egy disznófarm volt.
Tizenkettő körül megérkezem a szállóhoz. Egyedül vagyok; egy ipartelepszerű helyen földszintes takaros épület, de ha arra gondolok, hogy itt kell töltenem az éjszakát egyedül, akkor talán mégis mennék tovább. Hát ilyen a zarándokélet. Sehol meg se álltam, hogy lazítsak, itt akartam lenni, időben, most meg sehol senki; és egyáltalán nem jó.
Majd jön az olasz nő, Rosi, akivel már a tegnapi szálláson is találkoztam. Istenem, most akkor Rosival egy szobában, no jó, hálóban kell aludnom? Korábban a cseh rendőrrel, most Rosival. Hát ilyen kegyetlen a zarándokélet?
Egyórakor felhívom telefonon a hospitalierot, mondja a kódot, angolul, kinyítom a házat.
Ahogy itt pötyögtetek, szépen feltelik a ház. Egy kicsit házigarda vagyok, én érkeztem elsőnek, én nyitottam ki, rangidős is vagyok. De Rosi mintha átvette ezt a szerepet, ő a háziasszony, mindenkit fogad, mindenkihez szól valamit, olaszul, mintegy hogy értik-e vagy nem.
Mondja Rosi, hogy a hangom emlékezteti valakire, de nem tudja, hogy kire. Próbálok segíteni, mondom biztosan Marcello Mastroianni. Nem, mem, és nevet. Aztán keresgél a telefonján és megtalálja. A hangom őt Cristopher Crosséra emlékezteti, aki szerinte egy nagy énekes, ő énekli azt a dalt, hogy Sailing. Azért örülök, hogy Rosi nem énekli végig a dalt, csak az elejét.
Most érkezett meg két tüneményes portugál lány, egy idősebb férfivel, Rosi szundikál, mi Ivánnal, egy orosz fiú, a vízhólyagjait kezeljük, s ahogy a portugál csapat betoppan, megtelik csicsergéssel, nevetéssel. A lányok locsogtak az izzadságban, és ragyogtak, majd ledobták a hátizsákjukat és lekezdtek nyújtani az ágyak közötti szűk járatban.
A vendéglőben egy durcás lány, szép es, de tudja es, egy szót sem beszél más nyelvet, csak spanyol, még csak hajlandóságot sem mutat, még csak nem is mosolyog. A tortilla francesca-t elém dobja, egy szelett baguettben kevéske tojásrátotta, semmi egyéb, ezt kell ennem, ha már rendelni vetemedtem.
No comments:
Post a Comment