Megérkeztem a szálláshelyre, vicces volt ahogy keresték a nevemet a kis füzetben, ahová a foglalásokat írják, a tegnap Miguel diktálta be telefonon. Azon se csodálhoztam volna fölöttébb, ha nem kapok szállást. Álltunk a sorban néhányan, mindegyikünkből folyt a víz. Ravente vagy ilyesmi állt a nevem gyanánt.
Nagy meglepetésemre külön szobát kaptam. Nem értem, mi ez a kiváltság. 18 euro, külön szoba, igaz, hogy kicsike, de mégis. A többi ázott zarándok mögöttem mint többágyas szobát kapnak.
Jaj, mennyi adminisztráció, hogy közeledem az utazás végéhez. Meg kell terveznem, a napkat, órákat is, amíg Santiago-ban leszek, s onnan tovább, hova, mivel, mikor stb.
Csodálkozom, hogy még a kiszolgálók, recepciósok nem tudnak angolul, legtöbb esetben egy szót sem, pedig ők naponta fogadják az idegen vendégeket.
Esőben indultam ma is, esett is végig, angolosan. Pereckelt. A kövek csak egyik oldalukról lettek vizesek, én mindenhol, még a bugyim is, pedig volt esőkabátom, esőnadrágom. a zarándokkönyvem a bizonyíték, az is jól beázott, néhány pecsét szétfolyt.
A város tele jó kávézókkal, vendéglőkkel, nem is drágák. A város neve, Següeiro.
Holnap megérkezek Santiagoba, nem, nem akarom, hogy végetérjen az út.
No comments:
Post a Comment