Ezzel mentünk. Az autó a hajó hasában, s mi vágtattunk fel a fedélzetre, de nem lehetett kiállni a hajó orrára, nem lehetett nézni a vizet, lesni a partot, a felhőket. Csalódott voltam. Aztán társaimat a kávézó üvegei mögött hagyva, találtam egy kijáratot, s ott álltam valahol a hajó oldalán, de nem láthattam se előre, se hátra, mindenfelőlről körbe volt építve. Oldalra láttam, ott a víz, a víz, s a felhő, alig szétválaszthatóan, a víz, a felhők, így egy massza, ebben utazunk, közben erős szél fújt, csak a szélkabát és a szél csattogását hallottam, s legfőbb elfoglaltságom, hogy egyhelyben tudjak maradni, s ha elindulok, oda jussak, ahová akarok.
Hybrid Ferry, olvasom a felíratot a név mellett, s közben látom, hogy a hajókémény méternyi átmérőjén bugyog ki a fekete füst. Kissé bizalmatlankodva, azt gyanítom, hogy a motorina vet ilyan füstöt. Szagpróbát nem vehetek, a szél pillanatok alatt szétkapkodja a füstöt.
Végül a tenger helyett ezt a táblát tanulmányozom. Számok és mértékegységek. Szilárd deszkákon állok, nem fúj a szél se, s mindez ugyanúgy rejtély, akár a tenger. Végre megtalálom a Dízelmotrot, ez biztonságot ad. Aztán tovább kutatva, megtudom, hogy a Dízelmotor mellett van egy villanyos motor is, s az áramot hozzá a fedélzeti szél termeli.
Megérkezünk, s mielőtt kikötnénk gumipárnák finom ütésekkel terelnek.
