Kávé

 

Fekete-erdő

Egy erdei parkolóhelyen álltunk meg a falutól mintegy két kilométerre. Wanderparkplatz, itt így nevezik, nem tudom mi a hivatalos magyarítása, túraparkolónak fordítanám. Wanderparkplatz, ez azt jelenti, hogy kijelölt parkoló, kavicsos terep, s jó minőségű út vezet oda, de mégis kint van, házaktól, iparterületektől távol. 

Kevéssel tíz előtt érkeztünk, még nem volt sötét, de tudtuk, hogy hamarosan az lesz, s itt az erdőben még hamarabb. Örömmel nyugtáztuk, hogy a parkoló üres, reméltük is hogy így lesz, szerettünk volna magunkban lenni. S mint mesékben ott volt egy hegyi patak, a medre tele kövekkel, s így a háttérzene meg volt komponálva. Közvetlenül a patak mellett egy egyedülálló fa koronája alatt álltunk meg. Hamar nekiálltunk az éjszakai szálláshelyünk kialakításának, a családi autóból kemper lesz, most először. S ez izgalmas, mert még nem tudjuk, mi hogyan találja meg a helyét. 

A falut ismertük, korábban voltunk már itt, de mégis ahogy Pforzheim-ot elhagyva beértünk a hegyek közé, mintha egy másik világba értünk volna. Pedig csak a levegő változott meg, azt hiszem. Semmi más csak a levegő. Lehült, illatos lett, dúsabb, gazdagabb és egy árnyalatnyit sötétebb.  Hivagatott, hogy megálljak, most rögtön és hemperegjek egyet az útszéli fenyőerdőben vagy csak egyszerűen elnyúljak az avaron és mélyen beszívjam ezt a más levegőt. 

Már sötét volt, amikor sétára indultunk, az autóuton maradtunk, ami egy malomhoz, majd egy fűrésztelephez vezetett. A patak az út mellett folyt, így a vízcsobogás kísért. A sávnyira megnyiló fakoronák fölött a kenyérkarélynyi holdat láttuk. Az avar a fák alatti sötétbe süllyedt, a hempergést elhalasztottam. 

Momentum

 Néhány hónappal ezelőtt általakítottam az autónkat, egy második generációs Sharanról van szó, hogy tudjunk vele kempingezni. Tehát most tudunk benne aludni, le tudjuk az ablakait sötétíteni, van gázfőző, áramtároló, kisebb elektronikus kütyüjeinknek, asztalka, székek stb. Sok időt tartottak az előkészületek, rajzolgattam, rendelgettem, dolgoztam rajta. Kb három hónappal ezelőtt lett kész, s ezzel egy többéves vágyamat teljesítettem.

No, de ma fogunk első alkalommal kempingezni. Eddgi nem jött össze, mert a kialakítás, az autó méreteiből adódóan, két személyre szól, s a gyerekeinket nem szivesen hagyjuk magukra itthon. De most spontánul így alakult, mindhármuknak programjuk van, s mi, a szülők, szabadok vagyunk. Ez a mai a nagy nap. A prömier. S ezt most így előre írom meg. Még mielőtt kimennénk. Hogy kicsit megálljak, kijelöljem ezt a momentumot. Mert ha egyszer már megtörtént, akkor már minden egészen más lesz, az álomból valóság lesz, elvész a varázs, elvész ez a kamaszos izgalom, nem lesz szükségszerűen kevesebb, de más. 

Mérleg

 Pünkösdi vakációzásunkkor, Olaszországban, egyik üzletben az ötven eurósból úgy adott vissza az eladó, mintha húsz euróst adtam volna neki. Igazolni nem tudtam, ő tagadott, tanú nem volt, ketten voltunk az üzletben. Röviden szólva, röviden is történt, átvert harminc euróval, másképp mondva, ellopott tőlem harminc eurót. (Jelzem, hogy Olaszországban történt, nem amiatt, dicsekedjek, hova járunk vakációzni, hanem, mert azt feltételezem, hogy Németországban, legalábbis abban a régióban, ahol élünk, nem történne meg. Feltételezem, és ezzel a bízalommal és nyugalommal élek.)

Rá néhány napra, miután hazajöttünk, az autómosóban felejtettem a pénztárcámat, kevés készpénzzel, de minden lehetséges személyi irattal, kártyákkal. Még nem hajtottam el, hanem a mosóboxból kiálltam és átgurultam a poszívókhoz. Kis idő múlva jött egy srác és hozta a pénztárcámat. Ha nem hozza utánam, akkor a harminc eurónál számlálhatatlanul több vész el, rengeteg idő, idegesség stb. 

Valamiért mégis a harminc eurós ügy maradt meg erősebben az emlékezetemben. Így, hogy leírtam, valamelyest kiegyensúlyozódik a két esemény. 

Rövid kávé, hosszú nap

 Ma van az év leghosszabb napja, hallom a rádióban, ahogy jövök hazafelé. Aztán megállok egy kávézó előtt, ahol tudom, hogy jó eszpresszót lehet inni. Jó eszpresszót Németországban, Svábföldön, vidéken, alig-alig találni. Mondjuk Stuttgartban más a helyzet. Örülök, tényleg jó, most is. Mókuska pörköli nekik a kávét. Magyarosan hangzó név, pontosabban, csak magyar lehet, de még nem jutottam el személyesen, hogy kiderítsem, ki is van a háttérben, s hogy kerül oda ez a név. Egy barátomnak meséltem erről a pörkölőről, neki egyből a szexuális képzettársításai indultak be, én maradok a kávéjuknál, mert én kóstoltam. 

Ma történetesen négy óra előtt keltem fel, nem így terveztem, későbbre volt beállítva a vekker, így ébresztett valami, nevezzük biológiai órának. Így aztán ma egy igazán hosszú napom lesz, lehet. Ugyancsak a rádióban hallgatok, a nyári napforduló bejelentése mellett, egy beszélgetést Amélie Nothomb, francia írónővel, és mondja, hogy ő minden nap ír, mégpedig reggel négy és nyolc között. Így összecsengenek ma reggel ezek a dolgok.