Álom

Bent vagyok a házban (értsd szociális otthon), dolgozom, a ház egy kolozsvári tömházlakás formáját ölti, a folyosó, az ajtók, a falak, eltéveszthetetlen. A rendőrség érkezik, német rendőrség, hozzám jönnek, ellenőrzésre, mondatokra, szavakra nem emkékszem, némán történik minden. Hamarosan az egyik benntlakó szobájába mennek, most már tudom, hogy ketten jöttek, a fiú alszik, nem zavarja őket. Én a folyosón állok, nem látok be a szobába, az egyik rendőr sorra női ruhadarabokat hoz ki az afgán menekült fiú szobájából és mutatja nekem. Kis szoknya, rózsaszín blúz, szőke paróka. Mindez egy bűntény tárgyi bizonyítékaiként szerepelnek és arra útal, hogy a fiú nőnek őltözik. Igen, így jár Stuttgartba s ő ezzel pénzt keres, igen, ezért van a fiúnak mindig pénze, rakom össze magamban. 

Árbájt

 

Tenger

Újra Hollandiában, már nagyon vágytam rá, ráadásul egyenesen egy tengerparti falucskába érkezünk. De mielőtt a tengerrel találkoznék, ott vannak a csatornák, mindenütt. És most újra figyelem, vajon vannak benne halak. Sötét víz, nád, mélyzöld fű körülötte, de a vizet csak a szél mozgatja. Halakat nem látok.

A hollandok több megnevezést is használnak. Van a 'gracht', ilyen van például Amszterdámban. Van a 'sloot', ami leginkább a mezőkön ásott vízárkokat jelöli, és van a 'kanaal', ami a hajózásra kialakított csatornákat jelöli, és ennél még sokkal több. 

A tenger pedig újra fenomanális. Elég ha eljuttsz addig, s a nagy színházi mutatvány ott van, a szemeid előtt, a lábad alatt. A szél, a homok, a látóhatáron a víz és a felhős ég összemosódása és elkülönülése. S az állandóan munkálkodó víz. Elég eljutni addig, átbaktatni a homokdünéken s megállni a tengerrel szemben, de igazából nem lehet sokat állni, az elemek állandó mozgása, mozgásra indít.