Néhány hónappal ezelőtt általakítottam az autónkat, egy második generációs Sharanról van szó, hogy tudjunk vele kempingezni. Tehát most tudunk benne aludni, le tudjuk az ablakait sötétíteni, van gázfőző, áramtároló, kisebb elektronikus kütyüjeinknek, asztalka, székek stb. Sok időt tartottak az előkészületek, rajzolgattam, rendelgettem, dolgoztam rajta. Kb három hónappal ezelőtt lett kész, s ezzel egy többéves vágyamat teljesítettem.
No, de ma fogunk első alkalommal kempingezni. Eddgi nem jött össze, mert a kialakítás, az autó méreteiből adódóan, két személyre szól, s a gyerekeinket nem szivesen hagyjuk magukra itthon. De most spontánul így alakult, mindhármuknak programjuk van, s mi, a szülők, szabadok vagyunk. Ez a mai a nagy nap. A prömier. S ezt most így előre írom meg. Még mielőtt kimennénk. Hogy kicsit megálljak, kijelöljem ezt a momentumot. Mert ha egyszer már megtörtént, akkor már minden egészen más lesz, az álomból valóság lesz, elvész a varázs, elvész ez a kamaszos izgalom, nem lesz szükségszerűen kevesebb, de más.
No comments:
Post a Comment