Ma van az év leghosszabb napja, hallom a rádióban, ahogy jövök hazafelé. Aztán megállok egy kávézó előtt, ahol tudom, hogy jó eszpresszót lehet inni. Jó eszpresszót Németországban, Svábföldön, vidéken, alig-alig találni. Mondjuk Stuttgartban más a helyzet. Örülök, tényleg jó, most is. Mókuska pörköli nekik a kávét. Magyarosan hangzó név, pontosabban, csak magyar lehet, de még nem jutottam el személyesen, hogy kiderítsem, ki is van a háttérben, s hogy kerül oda ez a név. Egy barátomnak meséltem erről a pörkölőről, neki egyből a szexuális képzettársításai indultak be, én maradok a kávéjuknál, mert én kóstoltam.
Ma történetesen négy óra előtt keltem fel, nem így terveztem, későbbre volt beállítva a vekker, így ébresztett valami, nevezzük biológiai órának. Így aztán ma egy igazán hosszú napom lesz, lehet. Ugyancsak a rádióban hallgatok, a nyári napforduló bejelentése mellett, egy beszélgetést Amélie Nothomb, francia írónővel, és mondja, hogy ő minden nap ír, mégpedig reggel négy és nyolc között. Így összecsengenek ma reggel ezek a dolgok.
No comments:
Post a Comment