Pünkösdi vakációzásunkkor, Olaszországban, egyik üzletben az ötven eurósból úgy adott vissza az eladó, mintha húsz euróst adtam volna neki. Igazolni nem tudtam, ő tagadott, tanú nem volt, ketten voltunk az üzletben. Röviden szólva, röviden is történt, átvert harminc euróval, másképp mondva, ellopott tőlem harminc eurót. (Jelzem, hogy Olaszországban történt, nem amiatt, dicsekedjek, hova járunk vakációzni, hanem, mert azt feltételezem, hogy Németországban, legalábbis abban a régióban, ahol élünk, nem történne meg. Feltételezem, és ezzel a bízalommal és nyugalommal élek.)
Rá néhány napra, miután hazajöttünk, az autómosóban felejtettem a pénztárcámat, kevés készpénzzel, de minden lehetséges személyi irattal, kártyákkal. Még nem hajtottam el, hanem a mosóboxból kiálltam és átgurultam a poszívókhoz. Kis idő múlva jött egy srác és hozta a pénztárcámat. Ha nem hozza utánam, akkor a harminc eurónál számlálhatatlanul több vész el, rengeteg idő, idegesség stb.
Valamiért mégis a harminc eurós ügy maradt meg erősebben az emlékezetemben. Így, hogy leírtam, valamelyest kiegyensúlyozódik a két esemény.
No comments:
Post a Comment