Tökéletes, ha van

 
Perfect Days, Wim Wenders új filmje.
Lelassít mindent. Van hozzá bátorsága. Bizalma, önbizalma.
Az egész családi és egyéni drámából nem tudunk meg semmit. A film előrehaladtával, artikulálja, jeleket hagy, felépíti ezt a drámát.
De nem megy bele, hogy felrajzolja. 
Amit látunk, az a dráma ellenszere.
Pozitív üzenet. Szép a város, szép a fény, az eső. Szép, ez így tulzás. Inkább megnyugtató. Így van, s jó hogy így van, rendben van ez így. Ilyesmi lebeg a városképek fölött, s a filmkockák fölött.
Vonzó, minden lelkesedés és pátosz nélkül, a japán kultúrának az a szelete, amit látunk.
 
Ismétlések: alapszerkezet.

Ahogy kijövök a moziból, mindent másképp látok. Az alkony, a löchgaui sporttelep épületei, terei, a vendéglő a szürkületben, a játék zajai távolról.
 
Milyen ereje tud lenni a visszafogottságnak, az eszköztelenségnek.

S azok a rég elkoptatott zenedarabok: milyen erejük tud lenni. 

A vécék mint szentélyek.