Első nap, Ferrol-Neda

 

Ma körülbelül 14 km gyalogoltam, pontosabban annál többet, mert oda akartam menni a nulla kilométerhez, s onnan indulni. Ott találkoztam Annával, ő még nem tudta, hogy el fog-e indulni, mert az éjszaka repült, de most, éppen most, megérkezett ő is a zarándokszállóra.

Szóval indulás a nulla kilométertől, azaz egy festői öbölből, a város civil kikötője (mert van egy katonai is, meg egy hajógyári, ipari is). Majd jó hosszú gyaloglás után kávés szünet az óceán partján, üldögélek a napsütésben, felhívom az otthoniakat. Majd elérkeztem Lidl-hez, az jó volt, vettem kaját, és vettem egy sportinget, mert azok a gyapott pólók, amiket hoztam rettenetesen teleszívják magukat izzadsággal, el sem engedik. Ott már arra gondoltam, hogy most már mindjárt megérkezem, nem kell sietnem, s ott is szünetet tartok rendesen. Aztán utána még rettenetesen hosszú az út, már kezdtem elfáradni, főként hogy nehéz, nagyon nehéz lett a csomagom.

 Valamikor három óra magasságában érkeztem meg a szálláshelyre. Épp elhagytam a 99 kilométerkövet, ami Santiago felé mutat.  A szállás az óceán partján. micsoda ajándék. 

Látom, hogy a 14-es ágyban alszom. Ma 14 km gyalogoltam, holnap is annyi lesz. ráadásul 14 napot vagyok Spanyolországban, így szól a repjegyem. Mit akar jelenteni ez a szám?

Volt az a franica penészes sajtom, amit korábban vettem a Lidl-ben, megkezdtem, de nem tudtam megenni, kezdtem kínálgatni az embereknek, hát az jó húzás volt. Mert így mindenkivel szóba legyedtem, még aki nem kért, azzal is.  

Sorolom a csapatot: egy idősebb dél-koreai házaspár, egy szót sem beszélnek angolul, spanyolul sem, eljöttek, bátrak; Anna, mexikó, orvosnő, kiváló angol; Corri, aki amerikai, egyáltalán nem méz ki annak, épp Paraguayban laknak, három gyerek otthon, munkaügyben van itt, Ferrolban, valami hajós biznisz; egy fiatal olasz lány, Carlotta; Roberto, egy idős olasz férfi, hatodik alkalommal járja el caminót, ez lesz az utolsó azt mondja; George, egy idős férfi Floridából, már ő is volt elcaminón, ez a harmadik; Xabi, aki Barcelonából jön, mondja, hogy nem beszél olyan jól spanyolul, mert ő katalán; négy spanyol lány Malagaból, egyik gyönyörűbb mint a másik, kötelezően mindig együtt; a rőt szakállas fiú Csehországból. 

Hajnalban ébredek. Itt lakom az óceán partján. Itt aludtam húsz méterre a víztől, ő nem aludt. Az este visszahúzódott, jó nagy sárt hagyva maga után, de hát abban a koszban is nagy élet folyik, egy csónak kikötve, (most éppen megkötve) félig eldőlt a sárban. Hajnalra újra feltelt a csatorna vízzel, úszik a csónak a kékben. 

Vajon milyen lesz ezután a csapat konstellációja? Ez az első reggelem. Maradnak emberek együtt? Egyedül fogok menni továbbra is? Hogyan szeretném?

(Templom, óceán, dombok, erdő: ilyenből volt jó sok)

(Közel a célhoz, a csatorna tulsó oldalán volt a szállás)

(Ilyen egy zarándokszálló, pontosabban, ilyen is)