Hob.

 A dolog úgy alakult, hogy Haydn kezdtem hallgatni, merthogy ő még a zene kezdetén van, a modern klasszikus zene elején, s a bizonytalan hallgató is, nemcsak a táncos, bizony visszatér a kályhához, a jó Esterházy kályhához, Haydn-höz. S látom, hogy a zeneműveit bizonyos Hob. jelzéssel látják el, ahogy Mozartnál van a K. vagy Schubertnél a D. Rékeresek, hogy mi ez a Hob., kiderül, hogy egy bizonyos holland zenetudós, Anthony van Hoboken nevének rövidítése. Hoboken, ízlelgetem, olyan jól cseng ez a név, akár Habakukk, Tolnai Ottónál, bár az ugy-e a Bibliában is megvan, nekem mégis a Wilhelm-dalokat  olvasván ragadt be ez a Habakukk.

Aztán pörögnek tovább az ajánlatok. Hoboken néven van egy város New Jersey szövetségi államban, bizonyára jelentős turizmussal rendelkezik, egyből elárasztanak az ajánlatokkal. De Hobokennek hívják Antwerpen egyik negyedét is, ami még nemrég különálló városka volt. No és a sor folytatható lenne ezzel azzal.

Hoboken rendszerezte Hayd műveit, akit már jó rég, talán már a 19. században kezdődött, folyamatosan felfedeznek, s újra kiderült, hogy mennyire modern zeneszerző, mennyire formabontó és formaújító ésatöbbi. Fuvolára viszont egészen keveset írt, valamiért ez a hangszer elkerülte a figyelmét, valahányszor azonban Londonba utazott, állítólag, kétszer tette ezt, egy sor zeneművet komponált az ottani vendéglátóinak, egyfajta kedvességből meg hálából, egyszerűen játszható darabokat, hogy a fuvoláért rajongó, műkedvelő nemes háziak sikerrel játszthassák. Második utazása alkalmával írta az utólag Londoni triók nével ismert négy zeneművet. Ezeket két fuvolára és egy gordonkára írta. A gordonka itt még csak kísérő, háttérhangszer, basszus.  Két fuvola egy gordonka, könnyed zene, bár a zenekritikusok megemlítik az itt-ott felbukkanó drámai jegyeket. Hob. iv 1-4 ez a négy londoni trió jelzése, ezt jegyezzük meg. S ha lehet hallgassuk is meg.