Ma elmentünk Metajna faluba, ott van többek közt a Plaza (azaz strand) Rucica. Oda csak gyalog lehet elmenni. Ezzel egy kicsit belemegyek, s megnézem, az Élet a marson nevű gyalogútvonalat.
Azt hittem, hogy ez lesz, de nem, ez sem a világ vége. Itt és élnek emberek és zajlik az élet, jönnek a turisták, esznek stb.
Kimentem a tengerre, Plaza Rucica. Fürödtem.
Visszafelé felmentem a kőoldalba. A mars útvonalon vagyok.
Azt hittem, hogy ez lesz, de nem, ez sem a világ vége. Itt és élnek emberek és zajlik az élet, jönnek a turisták, esznek stb.
Kimentem a tengerre, Plaza Rucica. Fürödtem.
Visszafelé felmentem a kőoldalba. A mars útvonalon vagyok.
A semmi.
Ugyanolyan üresség mint a holland tengerparton. Ez mégis botrányos. Ott a homok, a tenger veszi birtokba a négyzetkilométereket. Itt a kő. A végérvényes és változtathatatlan üresség.
Éles mészkövek. Valamikor víz locsogott benne és lyukakat vájt a kőbe.
Az tenger, ez sivatag. Sivatag, itt a mediterrán tenger partján, a tombolóan zöld ligetek szomszédságában.
Ugyanolyan üresség mint a holland tengerparton. Ez mégis botrányos. Ott a homok, a tenger veszi birtokba a négyzetkilométereket. Itt a kő. A végérvényes és változtathatatlan üresség.
Éles mészkövek. Valamikor víz locsogott benne és lyukakat vájt a kőbe.
Az tenger, ez sivatag. Sivatag, itt a mediterrán tenger partján, a tombolóan zöld ligetek szomszédságában.
Az életünket
adjuk, de Triestet nem adjuk.
Mondták a szerbek a második világháború után. (Ezt egy vajdasági magyar bácsi mesélte délelőtt a tengerparton, szerbül, de most nem tudom megismételni.)(Pedig hát nem is volt az övék. Aztán adniuk kellett. És még sok más területet, várost is.)
Mondták a szerbek a második világháború után. (Ezt egy vajdasági magyar bácsi mesélte délelőtt a tengerparton, szerbül, de most nem tudom megismételni.)(Pedig hát nem is volt az övék. Aztán adniuk kellett. És még sok más területet, várost is.)
No comments:
Post a Comment