Bent vagyok a házban (értsd szociális otthon), dolgozom, a ház egy kolozsvári tömházlakás formáját ölti, a folyosó, az ajtók, a falak, eltéveszthetetlen. A rendőrség érkezik, német rendőrség, hozzám jönnek, ellenőrzésre, mondatokra, szavakra nem emkékszem, némán történik minden. Hamarosan az egyik benntlakó szobájába mennek, most már tudom, hogy ketten jöttek, a fiú alszik, nem zavarja őket. Én a folyosón állok, nem látok be a szobába, az egyik rendőr sorra női ruhadarabokat hoz ki az afgán menekült fiú szobájából és mutatja nekem. Kis szoknya, rózsaszín blúz, szőke paróka. Mindez egy bűntény tárgyi bizonyítékaiként szerepelnek és arra útal, hogy a fiú nőnek őltözik. Igen, így jár Stuttgartba s ő ezzel pénzt keres, igen, ezért van a fiúnak mindig pénze, rakom össze magamban.
No comments:
Post a Comment